2010. november 5., péntek

Devecser: format C:\

Azon gondolkodtam Devecserben járva-kelve, hogy miként lehetne leginkább érzékeltetni, mekkora a baj ebben a városkában? Hogyan lehetne úgy leírni, hogy az is értse, aki soha nem járt még erre? Hogy mindenki felfogja, mit is jelent a vörösiszap és a hozzá kapcsolódó kárelhárítás.
A számítástechnikát hívom segítségül, mert van egy egyszerű parancs, ami mindent elmond.
format c:\
Amikor először hallottam azt, hogy a katasztrófavédelem a mentesítést a talaj felső rétegének eltávolításával képzeli el, én már sejtettem, hogy mi lesz itt. A marsbéli tájból holdbéli tájat csinálnak. Nos, a devecseri állapotok lassan kezdenek erre hasonlítani.
A mezőkön és a szántóföldeken viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen csak erőforrás kérdése és szépen lassan, de módszeresen haladva egyszer majd elfogy az a 20 négyzetkilométernyi vörös "tócsa", amit a katasztrófa okozott. Azt persze ne gondoljuk, hogy gyorsan fog menni, hiszen azért itt sem sík, akadálymentes vidékről van szó, folyók, erdők és csalitosok jellemzik ezt a bakonyaljai tájat. És azt is könnyedén kiszámolhatjuk, hogy ha 20 köbméteres teherautókkal sikerül elszállítani mindent, akkor 15 centiméteres vastagsággal számolva - amely nagyon optimista számítás - nagyjából 150000 azaz százötvenezer teherautóra lesz szükség. Ezeket meg kell rakodni, majd ezeknek az anyagot el kell szállítani. Hogy ez a forgalom mekkora kárt fog okozni a környék úthálózatában és a házakban, azt el lehet képzelni és ha van valakinek kedve, számolja ki, mennyibe is fog kerülni csak a gázolaj. Nekem nincs kedvem.
Közben Devecserben járva az ember arra döbben rá, hogy a lakott területeken azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Itt házak vannak, a házakhoz melléképületek, kerítések és kertek tartoznak.
Tartoztak. Múlt idő... Videózok, miközben Miki házához battyogok. A Hunyadi utca és a Patak utca is kapott rendesen. Nem szeretnék turistának tűnni, ezért csak a hasam előtt tartott telefonnal videózok. A kép billeg, de a lényeg látszik: mindent letarolnak... Íme:

Most a már "mentesített területen" format c: van. Minden megy ki, a gyümölcsösök, a szőlők, a kerti hinta. A tűzoltó autók folyamatos jövése-menése itt természetes, nem lepődik meg senki, ahogyan a gépkarabélyos rendőrökön sem, akik az elárasztott területen szinte minden utcasarkon ott állnak és vigyáznak...
Miki barátommal állunk a kertt (két "t", a második a múlt idő jele) sarkában és mutogatta nekem, hol és milyen fák voltak, hány sor szőlőt nevelgetett itt.

Az almafákon még rajt volt a termés, a mosolygós almákkal együtt vágták ki és tették teherautókra a tűzoltók. A kert most ilyen:

A fáknak nyoma sincs, néhány szőlőtőke gyökere meredezik csak. A patak még mindig vérvörös, az is lesz még évekig szerintem. A videón az is jól látszik, hogy mennyire sikerült eltávolítani az iszapot. Ha százalékot kellene mondjak, akkor úgy 95 %-ra becsülném. A maradék 5% fogja mérgezni az itt élők életét.
Mert ez az iszap utálatos egy anyag. Ha az ember elkezdi lemosni, de egy cseresznyemagnyit ott hagy, az képes újra bevörösíteni mindent. Egy vödörnyi ebből az istenveréséből tökéletesen alkalmas arra, hogy egy egész futballpályát vörösre fessünk vele. Így aztán azt gondolom, hogy Devecser még évek múlva is vörös lesz, a szegletekben megbúvó iszapot majd mossa ki az eső, a pára. A megszáradt port viszi majd a szél. Itt még évek múlva is vörösek lesznek az utak és vörösek lesznek az autók. Reménytelen a küzdelem...
Ennek ellenére folyik a mentesítés, az udvaron éppen tevékenykednek a narancssárga ruhába öltözött srácok, suhog a védőruha, vakarják össze a gipszet, amit hetekkel ezelőtt terítettek le. Miki megkérdezte őket, hogy miért lapátolnak, amikor pár nap múlva jönnek a dózerek...
"Ezt a parancsot kaptuk."
Egyébként a dolog érthető, hiszen nem akar senki veszélyes hulladékot gyártani. De azt azért mindeki érzi, higy lehet itt bárhogy vakargatni meg kaparászni, amit innen elszállítanak, abban az utolsó kis szegletig ott van az iszap, így az innen ledózerolt házak összes törmeléke olyan, mintha magát az iszapot szállítanák.
Közben Mikivel álluk a teraszon, a tűzoltó srácok éppen az udvarban lévő két sor szőlőt fűrészelik ki.
"Hopp, az volt az Ezerjó, az meg a Saszla..." mondja Miki és a hangján érzem, hogy a szőlőtőkék kirángatásával az ő lelkéből is kitépnek valamit.
Mégis idejár, hiszen kisgyerek kora óta ebben a házban lakik. Kérdezem tőle, hogy megnézi-e majd, amikor eldózerolják a házat. Nem tud válaszolni.
A feleségével is beszélgetünk erről, ő azt mondja, hogy most még "könnyű", hiszen most még idejöhetnek, körbenézhetnek. Pár hét múlva viszont itt pusztaság lesz. Az sem maradhat, aki szeretne, mindent ledózerolnak.
Közben kap egy telefonhívást, hogy a Vöröskeresztnél fel kellene venni a segélycsomagot. Ajánlkozom, hogy segítek, elhozzuk. Csendesen megjegyzi, hogy szégyent érez, amiért segélyre szorul. A felesége nem is nagyon akar segélyt felvenni. Elindulunk. Útközben videózok és kérdezem Mikit, hogy ő csinált-e képeket és videókat. Mondja, hogy igen, majd kiírja nekem egy DVD-re. Igaz, a rendőrök megkérdezték, tőle, hogy "Maga meg mit fényképezget itt?". Mire ő: "A saját házamat...". Erre nem szóltak semmit, a hallgatás is beszédes...
A múltkor csináltam egy videót a Szent Imre Utcáról (volt Vasút utca), íme három héttel ezelőtt ilyen volt:

Az iszapot közben összegyűjtötték, de vele együtt mindent elszállítottak, ami nem a házakhoz tartozik közvetlenül. Íme egy videó ugyanarról a területről egy hónappal az iszapömlés után:

Devecser, format c:\
(Miki barátom további képeit felteszem a Picasára, linket hamarosan csatolok, érdemes lesz visszanézni néha ide...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése